Prológus egy új élet margójára
Kedves Olvasó! Ha ide tévedtél, légy hát üdvözölve. Valószínűleg felkeltette a cím az érdeklődésedet, vagy hasonló cipőben jársz. Így hát kezet is foghatunk az éteren át. Egy dolgot biztosan megígérhetek. Nem fogok siránkozni. Felesleges. Hogy miért? Van rá néhány okom. -Nem az elején tartok már a dolognak. -Jóban maradtunk. -Én kezdeményeztem a dolgot. Valahol inkább úgy éreztem, hogy beszélnem/írnom kell róla. A veszteség és a gyász folyamata ugyan úgy lezajlódik mindkét félben. Bennem is. Egyszerűen elfáradtam. Hosszú út vezetett addig, amíg hajlandó voltam beismerni magamnak, hogy baj van. Hogy másként nézünk egymásra. Hogy kihűlt a kapcsolat, s nem csak pár éve, de szinte már az elejétől kezdve különböztünk egymástól, valami mégis össze tartott bennünket. Azt hiszem ez múlt el... és a remény, hogy jobb lehet. Szeretném lezárni, megélni az elengedést. Az okosok, vagyis a szakemberek ezt javasolják. Ha nem járjuk be ezeket a lépcsőfokokat, ha szeretnénk megúszni őke...